Most mikor a progresszív liberális erők újult erővel támadják hazánkat; mikor folyamatos provokációként tolják arcunkba – egyes kisebbségeket folyamatosan felhasználva- azon eszméket, melyek bár történelmünk folyamán jelen voltak, de megerősödni a többségi társadalom értékrendje miatt nem tudtak. Most, mikor a normalitást naponta kigúnyolják, mikor városában, Nagyváradon katolikus papra törik rá a falat...Mikor nyughelyén egy új,... Bővebben →
Dózsa György (túl nagy) árnyéka
A napokban, jártamban-keltemben feltűnt, milyen sok utca, tér viseli Dózsa György nevét. Ez önmagában persze nem baj, hiszen a történelmi emlékezet természetes része, hogy neveket őriz meg. Mégis elgondolkodtató, hogy Magyarországon jelenleg 1481 közterület viseli Dózsa György nevét, amivel az 1514-es parasztháború vezére a leggyakoribb hazai utcanevek listájának élén áll. Folyamatosan az motoszkál bennem, hogy... Bővebben →
1989. június 16., a megbékélés napja?
Máig hidegrázás kerülget, mikor a politikusokat 1956/1989 kapcsán beszélni hallom. Nem volt ez másként ma Magyar Péter beszéde alatt sem. Nekem június 16-ika, sosem lesz a megbékélés napja! Gyermekként belém égtek a televízióban sugárzott képsorok. Emlékszem nagyapám rezzenéstelen arcára, ahogy az újratemetést nézte. Csak egyszer-egyszer ült ki rá érzelem. Például mikor Vásárhelyi mondta el beszédét.... Bővebben →
„Nincs módunkban kitérni a hűség elől.”
Ha már Könyvhét. Ott-tartózkodásom idején szerencsére nem futottam össze sem Tarr Zoltánnal, sem Lannert Judittal, sem Bódis Krisztával. Kérdéseim ugyan lettek volna bőven, ám válaszokat aligha kaptam volna. A „szerencsére” szót nem véletlenül használom: Tarr Zoltán helyszínen elmondott beszéde ugyanis meglehetősen pontosan előrevetíti, mi várhat a magyar kultúrára most, hogy az általa képviselt gondolkodás ismét... Bővebben →
ATTILA
A történelem és a régészet szeretete nálam valahol gyermekkorban gyökerezik. Emlékszem, milyen nagy hatással voltak rám László Gyula könyvei. Azok a rajzok, rekonstrukciók, gondolatok és történelmi távlatok, amelyek egyszerre tették élővé és személyessé a múltat. Ő nem csupán tárgyakról, sírokról, leletekről írt, hanem emberekről, sorsokról, népekről és örökségről. Akkor izgalmas fantáziának és játéknak tűnt, mára... Bővebben →
Nem a gyász a dolgunk!
Június negyedikén minden évben „előkerül” a térkép. Előkerülnek a régi országhatárok, a városnevek, a vármegyék, az arányok, a számok. Ilyenkor újra elmondjuk, mekkora veszteség érte Magyarországot, mennyi ember került egyik napról a másikra határon túlra. Elmondjuk hogyan szakadtak szét családok, közösségek, sorsok. Ez rendben is van, ezt el is kell mondani. Nem azért, mert nem... Bővebben →
Csak a csend marad…
Ma reggel szembejött velem egy dal. Tompos Kátya Hajnali részegség című dala. Régi kedvencem. Mindig nagyon szerettem benne azt a különös, szinte lehetetlennek tűnő találkozást, ahogy Jimi Hendrix Little Wingje, Kosztolányi Dezső költészete és a magyar népzenei kultúra egymásba simul. És akkor egyszer csak belém hasított a felismerés: ma két éve, hogy Kátya már nincs... Bővebben →
A csönd tanúja
Pilinszky János 45 éve, 1981. május 27-én hunyt el Budapesten, ugyanabban a városban, ahol 1921-ben született. Számomra máig meghatározó alakja költészetünknek. Először amolyan ünnepibb megemlékező sorokat terveztem írni. De be kellett látnom, az ő költészete eleve nem ezt kéri. Nem azt, hogy beszéljünk róla, hanem azt, hogy egy időre hagyjuk el a fölösleges beszédet. Pilinszky... Bővebben →
Összetartozunk
Amikor több százezer magyar — katolikus és nem katolikus, hívő és nem hívő — együtt énekli a magyar himnuszt és a székely himnuszt, ott egy nemzet lelke szólal meg. Sajnos idén sem sikerült visszatérnem a búcsúra, így csak felvételről követhettem az eseményeket. De még most is élénken őrzöm magamban annak emlékét, amikor nekem is megadatott,... Bővebben →
Abszolút filmszínház (1.)
Magyar Péter „megbékélésről” szóló üzenete a tegnapiak fényében megint nem valódi nemzeti gesztusnak, hanem politikai frázisnak tűnik. Szépen hangzik, jól mutat a kamerák előtt, de a tartalma üres, ha közben egy közjogi eseményből pártpolitikai színpadot próbál csinálni. Az Országgyűlés alakuló ülése nem kampányrendezvény. Nem pártgyűlés és nem is mozgalmi performansz. Nem lehet identitáspolitikai erődemonstráció sem.... Bővebben →